Véletlen vagy befolyás?

Szavazni lehet a Medve Szövetség - marosvásárhelyi sapientiás öregdiákok szövetsége - lógójára. Jobban megnézve a weboldalt, észrevehető, hogy az oldal favikonjában már szerepel egy logó, amire szavazni is lehet.
Kérdés: ezzel a szervezők befolyásolni akarják a szavazókat, ennek a logónak kell nyernie, vagy csak egyszerűen meggondolatlanság lenne?
Mindenképpen, ha már az oldalra kattintottunk, adjuk le szavazatunkat! :)

Az ember, aki 17 évig nem beszélt

Egy nap, 1983-ban John Francis sétálni ment. Az ezt követő 17 évben egyáltalán nem szólalt meg, így bejárva gyalog és hajóval a Föld egy részét. Ennek a furcsa életmódnak célja is volt: kifejezni tiszteletét a Föld és a környezet iránt. Megható történet, hihetetlen pillanatok, sok sok tapasztalat. Mindezekről maga John Francis mesél egy TED előadás keretén belül:

Maros parti Ócska Piac

Vasárnap reggel 8 óra. Ma korábban jöttünk mint a múlt héten, ismerőseink tanácsára. "Ha korán mész, nincs még tömeg, és az árú is friss". Megfogadtuk, ott voltunk. Sok év után (talán 5-6) újra vettük az erőt és felkeltünk vasárnap reggel. A múlt héten csak 9 óra után mentünk, most korábban.

Tudom, nem szeretik, ha cigányoknak szólítjuk, de ebben a kontextusban, a roma megnevezés valahogy nem illik rájuk. Nem érzem azt, hogy tiszteletlenséget követek el, de ha igen, akkor elnézésüket kérem előre is!
Ahogy közeledünk a piachoz egy lány megszólít, hogy tudunk románul? Mondjuk igen, aztán kiderül, hogy ő a "piaţa ocskát" keresi. Kiderül, hogy líceumba jár, a Moldovai Köztársaságból érkezett, és soha nem volt még errefelé. De hallotta osztálytársaitól, hogy mennyi jó dolog van a piacon, gondolta most ő is megbizonyosodik róla.
A piac bejáratánál még új ruhákat, cipőket kínálnak az elárusítók. Természetesen a legtöbb árú kínai vagy hamisított. Minél jobban haladunk befelé, annál jobban átveszik helyüket a használt áruk. Aztán a piac szívében már a cigánynék kínálják portékájukat. Használt áruk, amiket ők is bálákban vásárolnak fel.
Van aki igényesebb: a cipőket kifényesíti és párban egymás mellé állítja. Így jobban tetszik a szemnek. Van aki kiönti halomba, és csak nagggyon nehéz társat találni nekik. A ruhákat mindig halomba öntik ki, aztán válogasson ki ki kedvére valót. Az árú kínálása sem marad el: "Tessék, tessék! Friss árú, válogasson kedvére valót!" - kiabálják; vagy: "A minőségi árúnak az ára sem alacsony! Tessék minőségi árút vásárolni!", "A lopás nem szép dolog, aki lop, az kapja el a disznó influenzát!". Úgy látszik, van aki nem ijed meg az efféle átkozódásoktól, hiszen pont mellettünk próbált csizmát lopni egy "magyar naccsága". A cigányné észrevette, a neccéből szitkozódások közepette visszadobta a csizmát a többi közé. Az asszony meg szóhoz sem jutott, de ez a kis jelenet elég volt, hogy mindenki megbélyegezze, aki szemtanúja volt az esetnek.
"Tőlem is loptak már" - mondja egy cigányasszony, akitől épp vásárolunk. "Megszoktam, de higgyje el még én szégyenlem magam, hogy kell kiabáljak valakivel. Nem kívánom senkinek!"
Van aki asztalokra kiterített halmokban kínálja a portékáját. Ez a fiú, bizonyára felkelti minden piacra járó érdeklődését. Ő úgy próbálja szemmel tartani a portékáját, hogy feláll az asztal tetejére én onnan figyeli a "turkálókat".
Külön élmény ez a piac. Megvan a maga sajátossága. Ekkora tömeget nem tudom még hol találni vasárnap reggeliben. Sok az ismerős, aki "kijött, hogy nézzen szét." Mi vásároltunk. Ismerőseink tanácsa bevált: "sok jó dolgot lehet kapni. de csak ha korán mész!"
Három nagy neccel indulunk haza, közben meg vissza-vissza nézünk a nagy tömegre és csodálkozunk, hogy "hűűű, milyen sokan vannak".

Fogyjunk, de hogyan?

Blog Action Day - klímaváltozás

Napjaink legfontosabb problémájának lehetne mondani. Mindenkit érint, de a legtöbb ember mégsem figyel rá. Függ tőle a jövőnk, mégsem vesszük komolyan. Egyének, embercsoportok, szervezetek, vállalkozások hívják fel emberek milliói figyelmét a problémára, látszólag hiába.
A következmények nyilvánvalóak, mégis vita tárgyává válnak. Tényleg igaz, amit a tudósok a klíma változásról és a globális felmelegedésről állítanak? Vajon el kell hinnünk azt, hogy ha így folytatódik, akkor nemsokára a jegesmedvék is kihalnak, eltűnnek a Maldív-szigetek, megnövekszik a sivatagok területének mérete, a tengeri teknősök kipusztulnak... és még sorolhatnánk a sok-sok várható következményt, amiket a klímaváltozás vált ki!

A Blog Action Day felhívására ma több ezer blogger fog írni a klímaváltozásról. Mi felelősnek érezzük magunkat azért amit a Földünkkel teszünk. És te?
Végezetül következzék néhány fotó a globális felmelegedésről, melyek, azt hiszem, önmagukért beszélnek:

Erdélyi szépségverseny - a kulisszák mögött

A fenti levelet egy Erdélyben megrendezett szépségverseny szervezőjétől kaptam, nem kis meglepetésemre. Nem is a levél lepett meg annyira, bár az sem mindennapi dolog, hanem a tárgya és a hangneme. Nem azért tettem publikussá, hogy ezzel bosszút álljak a kedves szervező úron, egyszerűen a nagyérdeműnek szeretném ezzel bemutatni, hogy valójában mi is állhat egy ilyen rendezvény háta mögött.

A szervező úr szerint jogokat sértettem meg egy régebbi bejegyzésemmel, amelyben az oldaláról átvett idézetekből készítettem egy összeállítást. Adatlopás és személyi jogok megsértésével vádol, ami alaptalannak bizonyul: elsősorban az átvett szövegeket megjelöltem és a forrást is közzétettem, másodsorban senkinek a nevét nem közöltem a bejegyzésben. Ugyanakkor a rendezvény honlapján sem találtam olyan információt, amely megtiltaná tartalmának részleges használatát.
Ezek szerint alaptalan vádak esetében is lehet jogi intézkedéseket tenni – persze mindez csak a szervező úr furfangos agyában történhet meg. :)

A levél csattanóját a végére hagyta, ahogy az lenni szokott: azonkívül, hogy badarságokat hordott össze a jogokról, figyelmeztet a kedves résztvevők negatív visszajelzésére. Mindez nem is lenne baj, ha pont nem az a két lány reklamált volna, akik szüleinek valamilyen közük lenne a törvényekhez. Ez vajon a véletlen műve lenne?

Válaszoltam neki, kifejtettem véleményemet, miszerint téved, ő újra írt és váltig állította, hogy neki van igaza. Kértem, legyen szíves konkrétan rámutatni azokra a törvényekre és jogokra, amelyeket állítása szerint megsértettem. Nem tette, mert nem volt, ahogy! Ellenben megjegyezte, hogy reméli nincs kifogásom, ha elküldi a blogom címét és elérhetőségemet a lányoknak. Nincs! De kérdem én, ha ezek az állítólagos lányok, nem látták a bejegyzésemet, honnan tudták, hogy egyáltalán foglalkoztam a bemutatkozó szövegükkel? A másik kérdés: ha ezek a lányok annyira intelligenseknek tartják magukat – végső soron ezért reklamáltak -, miért nem tudják az elérhetőségemet egyszerűen a blogomon megkeresni? Hiszen publikus! Hihetetlen!

Ez ügyben megkérdeztem jogon levő ismerősömet. Miután elmeséltem neki a helyzetet, felhívta telefonon a szervező urat. Hamar kiderült, hogy a jogi kérdések esnek, hiszen nincs mivel érvelnie mellettük. Azzal „védekezett”, hogy a serdülő, fiatal lányok lelkivilága mennyire törékeny még. Ismerősöm tudatta vele, hogy az ilyen rendezvényeknek megvan egyaránt a pozitív és a negatív velejárójuk: aki reflektorfénybe akar kerülni, annak, viselnie kell a következményeket! Osztom a véleményét!
Ezek után felmerül a kérdés, hogy mi értelme volt a levélnek? Mi értelme volt az ironikus, fenyegető hangnemnek (a szervező úr szerint nem fenyegető, csak figyelmeztető, legyen!)? Talán ha emberibben állt volna az egészhez, elérte volna célját!
Az ügyet részemről bezártnak tekintem!

Övéké a világ

Kicsit barnább bőrűek voltak, mint a városi polgárok többsége. Épp egy utcai szemetesben kotorásztak: anya, fia (nem lehetett több 7 évesnél) és talán a fiú nővére (adjunk neki kb. 15 évet). Az egyik leverte a szemetest és továbbindult. A másik utána szólt, hogy tegyék vissza. Nagy nehezen vissza is tették. Még van bennük lelkiismeret. Tovább mentek. A kisfiú talált egy nagyobb szivarcsikket a földön. Alaposan megvizsgálta, felvette és már szaladt is, hogy beérje a női személyeket. "Adjatok egy tüzet!" - szólt oda hozzájuk. Azok épp cigarettáztak. Az egyik odatartotta neki, meggyújtották, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy 7 év körüli gyerek cigarettára gyújt.
A kisfiú boldogan ballagott a többiekkel. Most már mindhárman szívhatták. Mi meg meglepődve bámultunk utánuk.